Ének

Kedves Tanítványaim!

A mai órán egy másik híres orosz zeneszerzővel, Igor Fjodorovics Sztravinszkij életével fogtok megismerkedni. Hoztam egy leírást róla, kérlek, olvassátok el!

“A zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni.” – A zseniális Sztravinszkij életéről röviden

1882. június 17-én született Igor Fjodorovics Sztravinszkij orosz származású zeneszerző, karmester és zongorista, a 20. század egyik legkiemelkedőbb komponistája, az európai zene egyik legnagyobb hatású, legsokoldalúbb, legtöbbet vitatott egyénisége.

A muzsikus szülők ellenére nem volt egyértelmű a zenei pálya a kis Igornak, csak 9 éves korától kezdett el zongorázni és zeneelméletet tanulni. Apja tanácsára is inkább a jogi egyetemre ment, amit nagy nehezen végzett csak el. Szíve folyamatosan a zene felé húzta, tehetségét mégsem iskolapadban fejlesztette, hanem négy évig Rimszkij-Korszakov vette szárnyai alá.

Alkotókedve, lelkesedése és a zene iránti szeretete óriási volt, ami azért is volt fontos, mert az amúgy kistermetű, törékeny, egész életében betegeskedő Sztravinszkij nem biztos, hogy bírta volna energiával és megéli a szép öregkort – mintha mondjuk egy egyszerű irodai munkája lett volna. Fiatal kora óta gyengítette egészségét tüdőbaj, tífusz, gyomorvérzés, sérv, görcsös fejfájás és álmatlanság, ami mellett hihetetlen teljesítmény olyan nagyszerű zeneműveket komponálni, mint amelyeket neki köszönhetünk. Forradalmi stílusú műveiből talán mindez kiérezhető, de rajongói számára ő egy etalon volt, egy zseni, aki új korszakot hozott a balett és operák világába.

Az egész világ felfigyelt rá még ifjúkorában. Az első átütő siker, mely egyben első jelentős állomásának is tekinthető szakmai életében, Párizsban érte 1911-ben, ahol óriási sikert aratott Tűzmadár című darabjával. Ekkor már Svájcban élt. A romantikus hangzású zeneműveit ezután a régi pogány kori Oroszország mitikus világa ihlette. Ilyen volt a Tavaszi áldozat című darabja, melynek premierje botrányba fulladt a közönség reakciója miatt. Oroszországba nem térhetett haza, az első világháború nagyon megviselte, sokat utazott szerte Európában, de megfordult többek között az USA-ban is. A látogatás zeneileg is hatott rá.

A húszas évektől neoklasszicista stílusú zenéket komponál, ekkor már Franciaországban élt családjával. A húszas éveiben nősült meg először, unokatestvérét vette el, akitől két gyermeke is született. Szépen, harmóniában éltek egészen felesége haláláig. Előtte Ludmilla lányát veszítette el tüdőbajban, rá néhány hónapra anyját és feleségét. A tragédiákkal újabb korszakváltás következett be életében, 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le.

A változás boldog időszakkal ajándékozta meg a betegeskedő komponistát: feleségül vette Vera de Bosset orosz táncosnőt, régi szerelmét, 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. A tengerentúlon, élete második felében mindent elért és megkapott, amit csak kívánhat magának az ember: boldog családot, sikereket, elismertséget, gazdagságot (köszönhetően egy kiadóval kötött exkluzív szerződésnek).

Közel fél évszázad után térhetett vissza hazájába, Oroszországba, ahol szinte hősként fogadták. Fantasztikus sikerrel játszotta és vezényelte le zeneműveit Moszkvában és Leningrádban. Ettől függetlenül második hazájának tekintette az USA-t, ahova visszatért feleségével.

Stílusát tekintve, mint zeneszerző: új technikákat alkalmazott, erősebb ritmikájú, harmonikusabbak és összetettebb művek születtek utolsó korszakában. A kéjenc útja című teljes operáját közel hetven évesen írta meg és még utána 20 évig élt, de utolsó éveiben (1967-től) már csak hallgatta a muzsikát, valamint társszerzője lett a Zene költészete című könyvnek. 1971. áprilisban halt meg New York-i otthonában 88 évesen.

Házi feladat:

Készíts vázlatot a zeneszerző életéről a füzetedbe, és küldd el kedd este 8 óráig a tanulo9876@gmail.com e-mail címemre.

Jó munkát kívánok!

Üdv, Mariann néni