Mn8.a kathittan 0320

Kedves Gyerekek!                                                                                            Mn8.a kathittan 0320

A hittanórákat is új formában folytatjuk. Kitartást, önfegyelmet kívánok ehhez a munkához. Én is megírom minden órára a feladatot, s jó munkát kívánok.

Szeretettel: Marianna n

1.       A 10 parancs megismerésével, elmélyítésével foglalkozunk tovább. Ehhez adok a könyvből feladatokat, s írok is még feladatokat. Először a szövetségkötés és bálványimádás történetének ismétlését kérem. Olvasd el hangosan az alábbi szentírási történetet, majd válaszolj a kérdésekre!

Szövetségkötés és bálványimádás

Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra a Sínai pusztába érkeztek. Mózes elindult Isten elé, az Úr a hegyről így szólt hozzá: „Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Ha hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket. Szent népem lesztek.” Mózes közölte a néppel a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott.  Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a hegyre. Te pedig parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre vagy a lábához közeledjetek.” 

Harmadnap az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt! Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal.” Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk.” Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, és Mózes belépett a felhőbe. Negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.

A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: „Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.” Áron így válaszolt: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek és leányaitok füléről, és hozzátok ide!”  Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból.”  Az egész nép letelepedett és mulatoztak.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik.” 

Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.”  Ő így felelt: „Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok énekét hallom.” Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait. Azután Mózes megkérdezte Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” Áron ezt válaszolta: „Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra.”

Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: „Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát.” Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: „Nézd, a nép nagy bűnt követett el és aranyból csinált magának istent. Mégis bocsásd meg vétkét… ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.”  Az Úr így felelt Mózesnek: „Indulj el, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom. Elküldöm előtted angyalomat. Ő elvezet téged egy tejjel-mézzel folyó országba.” Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Ő számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt.  Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél.

Mózes a hegy ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet.” A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
Az Úr így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél.  Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten,  hosszantűrő,  gazdag kegyelemben és hűségben.  Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt.” 

Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

2.      Kérdések:

Melyik hegynél történt a szövetségkötés? 

Hogyan kellett a népnek előkészülni?    

Meddig maradt Mózes a hegyen?   

Mit tett ezalatt a nép?       

Mit tett Mózes dühében a bálvánnyal?          

Hogyan „láthatta” Mózes a hegyen az Urat?        

3.      Azt kérem, hogy hangos olvasással olvasd el a TK 62. és 63. oldalán a szentírási részt.

4.      Oldd meg a TK 64/1 és 65/6-os feladatát!